Bölcsőde majd óvoda. A gyerkőcnek ezeken az intézményekben kell először bizonyítania. De, hogy is vannak azok a fránya jogszabályok?

A bölcsőde legfontosabb feladata, hogy az életkori sajátosságokat figyelembe véve gondoskodjon a három éven aluli gyermekek gondozásáról és neveléséről, valamint elősegítse testi-szellemi fejlődésüket. Az óvoda, mint közoktatási intézmény a napközbeni ellátás mellett a gyerekek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését is szolgálja. Az óvodai nevelés a közoktatási intézményekben folyó nevelő-oktató munka első szakasza, fontos célja a gyermek személyiségének fejlesztése.

Lássuk akkor először, mit is mond a szabályozás a bölcsődékről. A bölcsőde olyan szolgáltató intézmény, amely alaptevékenysége keretében napközbeni ellátást nyújt a gyermekek számára. A legfontosabb feladata, hogy az életkori sajátosságokat figyelembe véve gondoskodjon a három éven aluli gyermekek gondozásáról és neveléséről, valamint elősegítse testi-szellemi fejlődésüket. A bölcsőde vállalhatja a 6 éven aluli fogyatékos gyermekek korai fejlesztését, gondozását, fejlesztő felkészítését is. A gyerkőc ide húszhetes korától a harmadik életévének a betöltéséig járhat ide.

A szülő vagy a törvényes képviselője kérheti, hogy gyerekét felvegyék az intézménybe. Igénybevétele önkéntes, tehát nem kell beadnunk a gyerekünket, ha még szeretnénk vele tölteni az első éveket. Ám azoknak, akiknek, muszáj dolgozniuk, nagy segítség lehet a bölcsőde szolgáltatása. A felvételi kérelemhez csatolni kell a házi gyermekorvos vagy a háziorvos igazolását arról, hogy a gyermek egészségi állapota alapján alkalmas a bölcsődei gondozásra, mert ha valamilyen fertőző betegségben szenved a gyermek, nem járhat bölcsödébe.

Akik bekerülnek, azok választhatnak napi, illetve heti gondozást. A napi azt jelent, hogy anyuci vagy apuci a nap végén hazaviszi a gyerkőcöt, míg a heti, vagyis az öt napos ellátás során a pici benn marad. Ez akkor lehetséges, ha a család szociális helyzete miatt nem tudná biztosítani a gyerek egészséges lelki és testi fejlődését. A bölcsőde az alapellátáson felül biztosíthat még különböző programokat. Ilyen lehet a játszócsoport, a gyerekhotel, időszakos gyerekfelügyelet, vagy az egyéb gyereknevelést elősegítő szolgáltatások. A játszócsoportban a gyermek és a szülő közös játéklehetőségét lehet megteremteni, valamint szakképzett gondozónő segítségével a – bölcsődébe nem járó – gyermek felügyeletét lehet biztosítani.

Az időszakos gyermekfelügyelet szintén a bölcsődébe nem járó gyerekek ellátását szolgálja, a szülő által igényelt alkalommal és időtartamban. Ez az ellátás biztosítható kifejezetten erre a célra létrehozott játszócsoportban vagy a normál bölcsődei csoportban is, ha ott üres férőhely található.

A 24 órás folyamatos ellátást biztosító gyermekhotelben, pedig azok helyezhetők el, akikről a szüleik elfoglaltságuk miatt átmenetileg nem tudnak gondoskodni. Az ellátást hétvégén és ünnepnapokon is igénybe lehet venni, de annak időtartama egy alkalommal a tizenöt napot nem haladhatja meg.

A bölcsődei ellátást a gyermek három éves koráig lehet igénybe venni, ezért az ellátás megszűnik a bölcsődei nevelési év végén, azaz augusztus 31-én, ha a gyermek a harmadik életévét már betöltötte. Előfordulhat, hogy a bölcsőde orvosa a harmadik életév betöltését követően még nem javasolja az óvodai jelentkezést, mert a gyermek a testi vagy szellemi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre. Ebben az esetben a gyermek a negyedik életév betöltését követő augusztus 31.-ig járhat a bölcsődébe.

De most lépjünk át a bölcsiből, az óvodába. Az óvodai felvétel, átvétel jelentkezés alapján történik az óvodába a gyermek a harmadik életévének betöltése után vehető fel. A felvételről, átvételről az óvoda vezetője dönt. Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha annak lakóhelye, tartózkodási helye az óvoda körzetében található. A kötelező felvételt biztosító óvoda – ha a gyermek betöltötte a harmadik életévét –, nem tagadhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, illetve annak a gyermeknek a felvételét, aki jogosult a napközbeni ellátásra, vagy felvételét a gyámhatóság kezdeményezte.
Az óvodai felvételt követően az óvodavezető - a szülők és az óvodapedagógusok véleményét figyelembe véve - dönt a gyerekek csoportba történő beosztásáról.

Az óvodai ellátás a gyermekek neveléséhez szükséges teljes óvodai napot magába foglaló foglalkozások keretében zajlik. A foglalkozások során a gyermeknek joga van a biztonságos és egészséges környezethez, valamint ahhoz, hogy az óvodában eltöltött időt az életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő pihenőidő, szabadidő, testmozgás, továbbá étkezési lehetőségek biztosításával szervezzék meg.

Az óvodai ellátások közül ingyenesen lehet igénybe venni az óvodai foglalkozásokat, szükség esetén a logopédiai, dyslexia-megelőző foglalkozásokat, és a sajátos nevelési igényű gyermekeknek szervezett napi két órás felzárkóztató programokat. Nem kell térítési díjat fizetni a rendszeres egészségügyi felügyeletért, valamint a szolgáltatások igénybevételekor az óvoda létesítményeinek és eszközeinek használatáért sem. Nem vonatkozik ez a szabály a nem helyi önkormányzat, illetve nem állami szerv által fenntartott óvodákra, ahol az elhelyezésen kívül egyéb címen is díjat kérhetnek.

A gyermekek napközbeni ellátását biztosító helyi önkormányzat, illetve állami szerv által fenntartott óvoda az alapellátásként nyújtott szolgáltatások közül csak a gyermekétkeztetés igénybevételéért kérhet térítési díjat. Rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermek után az intézményi étkezési térítési díj 100 %-át kedvezményként kell biztosítani. Ez tehát az óvoda jogi szabályozása. Vajon fedi ez a valóságot? Ezt bizony sok szülő tudná vitatni. De legalább a jogi szabályozás megvan.

                       2.rész                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              Jó, ha az ember tisztában van a jogaival. Jó, mert tudja, hogy mire tarthat igényt, hogy mi illeti meg. Jó, mert tud mihez viszonyítani. Jó, mert megtanul különbséget tenni a törvényben írt vágyott idill és a valóság között. De mi a helyzet valójában a bölcsődék, óvodák körül?
A hatvanas-hetvenes években fénykorukat élték a bölcsődék, a szocialista munkamorál, a termelékenység folyamatos növelése nem engedte meg, hogy az anyák sokáig dédelgessék otthon gyerekeiket. Az akkori nevelési elvek szerint helyesebb volt, ha a gyerek minél előbb közösségbe került. Meg is teremtették ennek a feltételeit: a lakótelepeken gombamód nőttek ki a földből a bölcsődék, óvodák. A kilencvenes években aztán folyamatosan bezárták, átalakították ezeket, állítólag kevés volt a gyerek. A gyerek most is kevés, de még így is sok a bölcsődei férőhelyek számához viszonyítva.

Bölcsődébe kerülni nem könnyű. A városi bölcsődékben átlag félév a várakozási idő, de olyat is hallani lehet, hogy másfél-két évvel azelőtt már jelentkezni kell, mielőtt munkába állnánk. Az is előfordul, hogy az előrelátó szülő már akkor elindul helyet foglalni a bölcsibe, amikor megtudják, hogy gyereket várnak! A bölcsődei gondozás feltétele, hogy legalább négy órában dolgozzon a szülő. Ha mondjuk egy kisebb gyerekkel van otthon az anyuka – lehetnek akár hármas ikrek is –, esélye sincs a csemetének, hogy korosztályának megfelelő gyerektársaságba kerüljön. Szépen hangzik, hogy akár félnapra, néhány órára is bevihetjük a gyereket játszani, közösségi tapasztalatokat gyűjteni. Ugyan melyik gondozónő vállalja, hogy egy ritkán látott gyereket megpróbál beilleszteni az amúgy is túlzsúfolt csoportba? A néhány órás bölcsődelátogatás valóban létezik, csak nem úgy.

A szakemberek azt javasolják a szülőknek, hacsak lehet minél kevesebb időt töltsön a gyerek az intézményben, általában a 9 és a délután 3 óra közötti időszak javasolt. A kérdés csak az, ugyan hol talál manapság ilyen munkahelyet az ember? És akkor még nem is számoltunk azzal, hogy például a fővárosban legalább egy órát vesz el az ember idejéből az utazgatás. Falvakról azért nem beszélünk, mert ott az önkormányzatok egyáltalán nem üzemeltetnek bölcsődét, így a nyitva tartással sincs gond.

A legtöbb bölcsi egyébként reggel hattól este hatig van nyitva, de megnézheti magát az a szülő, aki félnyolc előtt vagy fél öt után hozza-viszi a gyereket! A lelki terror és a gondozónők gyilkos pillantása megteszi hatását az amúgy is lelkiismeret-furdalással küszködő anyukáknál. Pedig, szinte senki nem azért adja ki a kezéből a gyermeke nevelését, mert úri kedve úgy tartja.
Mielőtt a gondozónők rágalmazásával vádolnának bennünket, le kell szögezni, hogy a bölcsődékben dolgozók legtöbbje elhivatott, jó szakember és emberségből sem szenved hiányt. Egy lakótelepi bölcsődében történt néhány éve az eset:

Fiatal apuka egyedül maradt az egyéves kislányával, az anyuka szó nélkül továbbállt, még mielőtt a gyerek megtanulta volna a szót: anya. Az apuka nem tudta, mit kezdjen a gyerekkel, nem volt kitől tanácsot kérnie, de abban biztos, volt, hogy intézetbe nem adja, hisz maga is alig várta, hogy kiszabaduljon onnan. Egyéves gyerek mellől munkába járni, egyáltalán olyan munkát találni, hogy időben odaérj a gyerekedért a bölcsibe – lehetetlen. De még sem. A gondozónők segítettek, nem csak tanácsokat adtak, ruhát gyűjtöttek, foglalkoztak a gyerkőccel – de arra is volt példa, hogy a dadus nénik a műszakuk végén otthon vigyáztak a kislányra, ha beteg volt, hogy a papa megtarthassa a munkahelyét, és a gyerekét.

És ezek a gondozónők harcoltak azért is, hogy néhány sérült gyereket is fel tudjanak venni, hogy a ma oly divatos integrált nevelés előnyeit ne csak papíron lássuk. Mert bizony, a sérült gyerekek szüleinek még nehezebb dolguk van, pedig törvény szerint őket is megilleti a bölcsődei elhelyezés.

A valóságban tehát hálát adhatunk az égnek, ha van a közelünkben bölcsőde, ha gyerekünket felveszik a bölcsibe, ha időben el tudjuk hozni, s ha ott tudjuk tartani, amíg nincs hely számára az óvodában. Ha pedig azt hinnénk, hogy az oviban könnyebb, tévedünk. A következő részben az óvodai valóságról írunk.